Csak pár tíz évet, pár hónapot, a Végtelenben egy napot, alszol egyedül, Gyermekem.
Csak egyet álmodsz, és jövök, a Földön semmi sem örök, Melletted leszek újra, Gyermekem.
Rád roskadok, Mindenem, ott messze túl a Mindenen, eggyé forrunk újra, Gyermekem. Köröttünk zeng a Végtelen, túl a földi életen nem érhet többé sérelem, Gyermekem. Újra viselem gondodat, elvégzem még pár földi dolgomat, elvégzem, s megyek, hogy kézbe vegyem égi sorsodat, Gyermekem. Addig az álmod szép legyen a másvilági réteken, szebbek talán ott, életem, Gyermekem. Aludj, aludj, máris ott vagyok, a végtelenben egyetlen napot, mely a Földön jelent éveket, hallass játszi éneket, aludj, álmodj szépeket, mígnem Hozzád érkezek..., Gyermekem.
